Nem számít Fortunám, ha szűkmarkú, A természet bájától meg nem foszt, Enyém az ég, hol az aranyhajú Hajnal reggel fénylő pillantást oszt, Enyém a föld, hol lábam lépdel most, Erdők-mezők, forrás napnyugtakor, Újjáéled bennem minden sejt s rost, Szerencsét lessék csak félnótások, Enyém tudás, erény, szív, mindenkor.                                         Thomson Reggel Valancourt St. Aubert-rel és Emilyvel reggelizett, úgy tűnt, az éjszaka folyamán egyikük sem pihente ki magát túlságosan. St. Aubert-nek még mindig rossz volt a közérzete, Emilynek aggodalmában úgy tűnt, apját egyre jobban legyűri a betegség. Féltő gonddal figyelte a tekintetét, amelyet saját arca mindig hűségesen visszatükrözött. Ismeretségük kezdetén Valancourt elárulta a nevét, és hogy melyik családból származik. St. Aubert számára egyik sem volt ismeretlen, mivel a családi birtokok, ame...

  A rózsás völgyekben Először sóhajt láncoktól ment’ szív.                               Thomson   St. Aubert elég jól lett az éjszakányi pihenéstől ahhoz, hogy folytassa az utazást, reggel leányával és Valancourt-ral továbbindult Roussillon felé, remélve, hogy még az éjszaka előtt odaérhetnek. Most is a korábbiakhoz hasonlóan vadregényes tájak között utaztak, annyi különbséggel, hogy a vidék időnként mosolygó szépségeket mutatott. Kis erdős zugok látszottak a hegyek között, csupa zöldellő növény és tündöklő virág, vagy egy pásztori völgy nyílt meg a sziklák árnyékában, nyájak és csordák őgyelegtek a patak partján, mely szüntelenül öntözte a vidéket. St. Aubert nem igazán tudta sajnálni, hogy ezt a fárasztó utat választotta, habár ezen a napon is gyakran kellett leszállnia a kocsiról, töredezett szirteken sétálnia, meredek és durva hegyekre felmásznia. A lenyűgöző és változatos...