„Olyat fedeznék föl, hogy legkisebb Szavára lelked hánytorogna fel” (Shakespeare – Arany János fordítása)   St. Aubert asszonyt a szomszéd falu templomában temették el, férje és leánya a sírig kísérték; parasztok hosszú sora követte őket, akik őszintén gyászolták a kiváló asszonyt. Hazaérve a temetésről, St. Aubert a szobájába zárkózott. Mikor előjött, arca megnyugvást tükrözött, habár a bánat sápadttá tette. Úgy rendelkezett, hogy egész háza népe gyűljön össze. Csak Emily hiányzott, akin felülkerekedtek a nap eseményei, és félrevonult, hogy egyedül sírhasson. St. Aubert felkereste kis zugában, csendben kézen fogta, miközben a lánynak továbbra is peregtek a könnyei; néhány pillanatba került, hogy a férfi képes legyen annyira uralkodni a hangján, hogy beszélni tudjon. Így is remegősen hangzott, amikor megszólalt: -    Drága Emily, imádkozni készülünk az emberekkel, csatlakozz hozzánk! Odafentről kell támogatást kérnünk. Hol máshol kereshetnénk – és találhatnánk me...

… otthon, menedék, Rokonszenv és boldogság dús laka, Hely, hol egymást-óvón családtagok S igaz barátok egyesülnek.                   Thomson Az 1584. esztendőben, Gascogne tartományban, a barátságosan húzódó Garonne folyó partján állt Monsieur St. Aubert kastélya. Ablakaiból végig lehetett tekinteni a két parton elterülő Guyenne és Gascogne idilli tájain, a dús erdőkön, szőlőkön és olívaültetvényeken. Délen a fenséges Pireneusok állták útját a pillantásnak, felhőbe vesző csúcsokkal, a gomolygó párában felbukkanó és újra köddé váló, különleges alakzatokkal; a hegység amott kihalt sziklákkal csillogott keresztül a kéklő légtömegen, máshol a mélységek felé húzódó, komor fenyvesek árnyékolták. A félelmetes sziklatömeget a hegyek alján lágyabb zöld legelők és erdők ellensúlyozták, a magasban elszédült pillantás jólesően megpihent a szerény kunyhók, csordák és nyájak között. Északra és keletre Guyenne és Languedoc veszett el a távolság kö...